FELTALÁLÓK  

Asbóth Oszkár
Bay Zoltán
Bánki Donát
Bláthy Ottó Titusz
Bródy Imre
Csonka János
Déri Miksa
Eötvös Loránd
Fonó Albert
Gábor Dénes
Galamb József
Ganz Ábrahám
Heller László
I
rinyi János
Jedlik Ányos
Jendrassik György
Kandó Kálmán
Kármán Tódor
Kruspér István
Kühne Ede
Mechwart András
Mihály Dénes
Neumann János
Pattantyús Ábrahám G.
Puskás Tivadar
Richter Gedeon
Rybár István
Szent-Györgyi Albert
Szilárd Leó
Tihanyi Kálmán
Winkler Lajos
Zemplén Géza
Zipernowsky Károly


Sir Isaac Newton
Nikola Tesla

 


HELLER LÁSZLÓ
(1907 - 1980)

Nagyváradon született, 1931-ben szerzett gépész-mérnöki diplomát a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n, majd két évig volt kutató az egyetemen, ahol a szilárdságtan speciális területeit tanulmányozta. Hazatérve gépipari és energetikai problémákkal foglal-kozott. A negyvenes években az õ tervei alapján épült az elsõ nagynyomású ipari hõerõmû Ajkán. Ekkor dolgozta ki a világhírû ún. Heller-System eljárást, amely az ipari megvalósításban tevékenyen közremûködõ Forgó László neve alapján Heller - Forgó rendszerként ismert. A II. világháború után megalapította az Egart Rt.-t, amely az államosítás után az õ vezetése alatt elõbb Hõterv, majd Energiagazdálkodási Intézet néven ismert irodává fejlõdött. 1951-tõl a Budapesti Mûszaki Egyetem tanára lett, ahol megszervezte az energia-gazdálkodási tanszéket. Jelentõs tevékenységet fejtett ki az entrópia fogalmának a technikai-tervezõi gyakorlatban történõ bevezetése kapcsán.

1954-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ, majd 1962-tõl rendes tagjává. 1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Heller - Forgó-féle hûtõtorony (1958)

Az elvet Heller László dolgozta ki, a berendezést Forgó László szerkesztette. Rendszerükkel az erõ-mûvek fontos problémáját, a takarékos vízfelhasználást oldották meg. Találmányuk lényege az volt, hogy a vákuum-gõzt hideg víz befecskendezésével kondenzálták, cseppfolyósították. A még meleg víz az apróbordás hõcserélõbe került, ott lehûlt, és újból haszno-síthatóvá vált a folyamat ismétlõdésekor. Az egész világon ismerik és alkalmazzák rendszerüket.

IRINYI JÁNOS (1817 - 1895)

Nagylétán született, kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte. Egyik professzorának kísérlete kapcsán jött rá a zajtalan gyufa megoldásának gondolatára. Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufára vonatkozó újítását. A gyufa fejében a foszfort nem káliumkloráttal, hanem ólomdioxiddal keverte. Talál-mányát eladta egy gyufagyárosnak, a kapott összegbõl külföldre ment tanulmányútra. Berlinben a híres hohenheimi Mezõgazdasági Fõiskola hallgatója volt. Hazatérve megalapította Pesten az elsõ "gyújtófák gyárá"-t, mely a város több pontján mûködött. Sorra írta kémiai tárgyú cikkeit, és megjelent tankönyvének elsõ kötete: A vegytan elemei.

Az 1848 - 49-es szabadságharcban jelentõs politikai szerepet játszott, Kossuth õt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és megbízta az állami gyárak felügyeletével. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettõl, tudományos munkásságának élt. A köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletû kémia egyik legelsõ hazai terjesztõje volt, valamint jelentõs szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.